A te pontjaidat ki írja? – Szimler Bálint Pécsen is bemutatta új filmjét

Kedd este az Apollóban is bemutatták Szimler Bálint új filmjét, a Fekete pontot. A vetítés után a rendező teltházas közönségtalálkozón beszélt a forgatás folyamatáról, nehézségeiről, és személyes érintettségéről a témában.

A Fekete pont az év egyik legjobban várt magyar filmje. Főszereplője, az ötödikes Palkó Berlinből költözik haza az anyukája munkája miatt, és az ő szemén át csodálkozhatunk rá a magyar közoktatás egyébként mindannyiunk számára tökéletesen ismert abszurditásaira: tűző napon végigállni az évnyitót, miközben sorra dőlnek ki az ájulók. Néma csöndben ülni a tanórákon, de azonnal és hibátlanul válaszolni a kérdésekre. Sorban állni a menzán az ehetetlen ételért. Engedelmeskedni a kiskirály portás értelmetlen utasításainak. Gyerekházmesterként egymásnak adminisztrálni a fekete pontokat.

Palkó mellett a rendszer másik újonca az osztályfőnök, Juci néni, aki friss diplomás tanárként még próbálkozik alternatív tanítási módszerekkel, érzelmi neveléssel, hova tovább odafigyeléssel és törődéssel, ám a tanév végére őt is épp úgy bedarálja az iskola, mint Palkót – a fiúnak azonban Juci nénivel szemben nincs lehetősége kiugrani.

Ebben a közegben a tanár, a diák és a szülő csak ellensége lehet egymásnak, míg a mindenek felett álló, arctalan tankerület kiszámíthatatlanul büntető felügyelő.

Szimler Bálint (Itt vagyok, Balaton Method) filmje állami támogatás nélkül, páratlan összefogással készült. Augusztusban a Locarnói Filmfesztiválról három díjat is elhozott: Mészöly Anna a szekció legjobb színésznőjének járó díját, Szimler a független zsűri legjobb rendezői díját és a szekció rendezői különdíját is megkapta. 

A film valamelyest személyes történet: a rendező is olyan idősen költözött haza gyerekkorában, mint a filmbeli Palkó, és ő is éppúgy idegennek érezte magát az akkori iskolarendszerben. Most, a film tervezési fázisában Szimler és alkotótársai sok iskolát felkerestek, tanárokkal, gyerekekkel, szülőkkel beszélgettek az aktuális közoktatási helyzetről, amely döbbenetesen hasonlít a harminc évvel korábbira.

A film számos jelenetét improvizatív színészvezetés mellett vették fel, a színészek nem kaptak pontos szöveget vagy instrukciókat, csupán az adott cselekményvázat ismerték, és ez alapján rögtönöztek. A filmben kevesebb professzionális, és több amatőr színész játszik, például a filmbeli gyerekek szüleit a valódi szüleik alakítják a mozi talán egyik legemlékezetesebb jelenetében, a parttalan és megalázó vitába torkolló szülői értekezleten. A korábbi közösségérzés, kedélyes ismerősség után ez a jelenet már-már hatásvadász módon szorongató, mégis szuperrealisztikus: a megszégyenített, elszegényedett anyukát egy hasonló sorsú, többgyermekes nő játssza, aki saját élményeit idézi meg a veszekedésben.

Ezek a megoldások, az improvizáció, a tapasztalatokra építő színészi játék, az élőbeszédszerű dialógok természetessé és kézzelfoghatóvá teszik a film cselekményét, ami Szimler szerint az egyik legfontosabb szempont volt a forgatás során. Ezt erősíti, hogy Rév Marcell (A feleségem története, Eufória) analóg filmre forgatott, amelynek szemcsés képei nosztalgikus hatást keltenek. Az, hogy az Emmy-díjas operatőrt sikerült megnyerni a filmnek, a rendezővel való szoros barátsága mellett annak a szerencsés együttállásnak is köszönhető, hogy a Fekete pont forgatása épp a hollywoodi színészsztrájk idejére esett, így Rév haza tudott utazni a munkára.

És szerencsés körülménynek tekinthető a számos producer összefogása, a közösségi gyűjtés sikeressége az analóg kópia finanszírozásánál, miközben a film ötlete épp a szerencsétlen körülményeknek köszönhető: az SZFE beszántásának, az oktatás központosításának, a tanárok és diákok túlhajszolásának, az össztársadalmi empátiahiánynak és néma félrenézésnek.

Szerző: Rehova Kata