Quán Nón
Először kicsit meglepődtem, hogy a QAnon mozgalom általában rejtőzködő hívei már a pécsi Árkádban is összeesküvés-elméleteket fognak gyártani. De aztán kiderült, hogy vietnámiak, Ázsia lecsójában, a tavaszi tekercsben utaznak, és különben is „Quán Nón"-nak hívják a helyet.
A létezése azért ért meglepetésként, mert nagyon ritkán járok oda, vagy buzdítok bárkit arra, hogy az Árkád ételudvarában fogyasszon bármit. Szóval fogalmam sincs, hogy pontosan mióta működik a hely, de miattuk most úgy érzem, van miért odamenni (esetleg sokkal drágábban rendelni). Ugyanis az átlagos ázsiai gyorséttermek sokaságából több szempontból is kiemelkedik a Quán Nón. Egyrészt a fogások nincsenek a pultban, hanem jórészt frissen készülnek, ezért várakozni is kell (általában 10-15 perc). Másrészt vállalható a minősége, ami a szűkebb kínálatból is következik.
Amúgy persze megengedőbbnek kell lenni ebben az ázsiai street food (?) kategóriában, hiszen kompromisszumok, a lehető legszélesebb közönség igényeinek kiszolgálása nélkül elég nagy lenne a rizikó. De itt úgy tűnik, hogy kevés ilyen meghasonulásra volt szükség. Talán tartunk már ott, hogy még autentikusabb ázsiai ízekre is lesz tömegigény Pécsen?
És még úgy is nagyon pozitív a véleményem hogy a leveseiknek egyáltalán nem vagyok a rajongója. A legnagyobb bajom, hogy az alaplé túl jellegtelen, és a betétek sem húzzák fel. Viszont a szilárd fogások, mindezt helyreteszik.
Legutóbb a grillezett bőrös császárhús, risztészta, saláta kombót kóstoltam (helyben 1790 Ft), ami frissen és jól volt elkészítve, vállalható a minősége, de ennek is simán lehetne karakteresebb a fűszerezése. A tészta kicsit sok, a zöldség pont elég.
Viszont a signature kaja, és ami eddig mindig meggyőzött: a tavaszi tekercs. Megkockáztatom, most ez a legjobb a városban. Ízletes, ropogós, és egy könnyű ebédnek –nekem – pont jó adag. A mellé kínált édes chiliszósz egyáltalán nem tesz hozzá, inkább egy kis szójaszósz passzolna, de helyben Srirachát is lehet rá locsolni. Elbírja.
Quán Nón, Árkád Pécs, H–Szo: 9.00–20.00, V: 10.00–18:00
A cikk először ebben a hírlevélben jelent meg:
Ervin Gűth
