Egy széttöredezett társadalmat könnyebben irányít a hatalom

Nyirati Andrással, az Emberség Erejével Alapítvány vezetőjével mindig van miről beszélgetni, de a következő interjúnak három apropója is van. Nemrég kissé átalakult az alapítvány Közvélemény névre hallgató vitafóruma. Továbbra is aktivizálni szeretnék a helyi közélet és közügyek iránt érdeklődő pécsieket, de bővült az eszköztár. Másrészt, nagykorú lett az alapítvány, ami már önmagában is komoly teljesítmény. És nem csak egy civil szervezet, de akármilyen szervezet életében. A beszélgetés harmadik apropója pedig Péterffy Attila március 15-i ünnepi beszéde volt, amiben a polgármester az előző fideszes városvezetés bűnei közül azt az uszítást is kiemelte, amivel az emberi jogokkal foglalkozó alapítványt vették célba. Tehát, a politika is szóba kerül, de legelőször Nyirati Andrást a Közvéleményről kérdeztem.

A teljes beszélgetés itt meghallgatható.

Apple | Google | Spotify | Acast | RSS | YouTube

A beszélgetés lazán szerkesztett változata itt olvasható.

Mi volt a Közvélemény eredeti koncepciója? 
Mire elindultunk, addigra nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy hogyan lehetne valami olyan formátumot csinálni, ami túllép a kerekasztal-beszélgetésen. Azt éreztük, hogy mi is elfáradtunk ezekbe a programokba, meg a közönségünk is. Viszont a közügyekről kell beszélni egymással, mert a demokrácia, az aktív állampolgárság egyik belépője, hogy az emberek tájékozódnak és megfogalmazzák a véleményüket. Ezek voltak az indító gondolatok, illetve fontos volt, hogy helyi tudjon lenni. Tehát, ne országos ügyekről vitatkozzunk, vagy akkor vitatkozzunk országos ügyekről, hogyha van helyi kapcsolódási pont.

Mik voltak számodra a legfontosabb fontos témák vagy nagyon jól sikerült Közvélemények?
Szerintem egyébként nem volt mindegyik jó, hogy ilyen pozitívan indítsak, mert a tanármegmozdulások csúcsán, a témához kapcsolódva szerveztünk egyet és ott az történt, hogy összehoztunk olyan embereket, akiknek teljesen ugyanaz volt a véleménye. Tehát képtelenek voltunk vitát generálni magában a rendezvényen belül, pedig nagyon aktuális téma volt. Az indulás óta azzal a kihívással küzdünk, hogy mennyire tudunk a saját buborékunkból kitörni. De azt vettük észre, hogy azok a témák működnek jobban, amik a saját buborékunkon belül is megosztóak tudnak lenni: ezek általában a környezetvédelemhez, klímához, meg ilyen zöld dolgokhoz kapcsolódónak. Bicikli vagy autó, hogy parkolóhely kell-e? És nem titok, hogy Mindum Károly az egyik önkéntes, aki ezeket szervezi szinte az elejétől fogva. Őt az első alkalomra előadónak hívtuk, pont parkolással kapcsolatban, mert akkor újították meg a város parkolási rendeletet. Karcsinak annyira bejött ez a dolog, hogy állandó önkéntesként csatlakozott a szervezőcsapathoz. Így lehet rá számítani, hogy ebben az évadban is lesz valamiféle ilyen téma.

Amúgy van olyan rendezvény, amiről kifejezetten jó emlékem van: a részvételi költségvetésről szóló Közvélemény szerintem előremutató volt. Az sem titok, hogy volt szerepünk abban, hogy Pécsen van részvételi költségvetés.

Ez a Dönts velünk. 
Igen, mi ennek a pre-időszakában bábáskodtunk és nem is voltunk biztosak abban, hogy Pécsen részvételi költségvetést kell csinálni. Azt mondtuk az önkormányzatnak, hogy mi megszerveznénk egy olyan tanulási folyamatot, ahol helyi politikusok és civilek együtt meg tudnak nézni jó példákat Magyarországon. Szerveztünk tanulmányutat Miskolcra, szerveztünk Budapestre, Szentendrére. Ezek nagyon fontos adalékok voltak ahhoz, hogy aztán kedvet kapjon hozzá az önkormányzat, és végül megcsinálja a részvételi költségvetést. Ebben a folyamatban volt egy olyan közvélemény, ami a közösségi részvételt járta körbe. 

Említetted a buborékokat. A saját buborékotokat már ismered, de hogy mennyire lehet egyáltalán ezt bővíteni szerinted? Mennyire érdemes? Azért kérdezem, mert ez mégiscsak egy olyan esemény, ahol az emberek közéleti témákban felvállalják a véleményüket. Biztos nem örülnél, hogyha trollok szivárognának be? Mit gondoltok erről?
Sokrétű a kérdés, mert szerintem érdemes meg kell, de nem sikerült igazán tágítani a buborékunkat. A Pécs Pride kapcsán is volt egy tök jó közvélemény, ami azt a célját egyáltalán nem érte el, hogy mondjuk a Pride-ot ellenzők is ott legyenek. Valamiféle párbeszédet indítottunk volna róla, ami egyébként szerintem nagyon szükséges lenne. De arra viszont tök jó volt, hogy tulajdonképpen egy biztonságos közeg jött létre, összetalálkoztak emberek, akik nem tudták magukról, hogy egyébként nekik hasonlóan támogató a véleményük. Vagy olyanok, akiknek szükségük volt arra, hogy azt érezzék, hogy van körülöttük egy támogató közeg. Tehát, hogy ilyen szempontból ez egy nagyon sikeres dolog volt. 

De közben meg azt gondolom, hogy az élhető társadalom alapja, hogy szóba állunk egymással. Oké, hogy nem értünk egyet, de ettől még tudjuk egymást tisztelve véleményt cserélni. Vagy tudunk közösen döntést hozni. Ha valaha ide vissza akarunk térni, akkor az meg ilyen bubis módon nem megy. Mert ugye ennek akkor az lehetne a másik úgy, hogy az egyik buborék beszippantja a másikat, vagy legalábbis olyan kicsivé teszi, hogy ne számítson, de ez számomra nem egy vállalható, vagy nem egy célként kitűzhető dolog. 

De hogy egy másik szempontot is behozzak pont, szintén a pride-os közvélemény előtti Közvéleményen odajött hozzám egy közéleti ügyekben gyakran véleményt nyilvánító pécsi, és beszélgettünk, hogy jól érezte magát. Mondtam, hogy hát jöjjön következő alkalommal is. És mondta, hogy ne haragudjak, de ő nem fog eljönni azért, hogy egyedül álljon a másik oldalán a véleményvonalnak, és hogy ő legyen a céltáblája annak, hogy a szupertoleráns Pride-támogató buborék rajta töltse ki a dühét, vagy ilyesmi. És mondtam, hogy egyrészt értem, másrészt meg, hogy bízzon már bennünk, szervezőkben. Mi ezért vagyunk ott, hogy ez ne történjen meg. Ez egy nagyon moderált esemény az első perctől az utolsóig, és minden elemet egy vagy két ember vezet, plusz van egy ötfős szervezőcsapat, akik nem csak előkészítik, de ott is vannak, hogy ne legyen személyeskedés. Minden alkalmat a szabályok ismertetésével kezdjük. Elmondjuk, hogy ennek az a célja, hogy kultúrált keretek között tudjunk vitatkozni témákról. Felsoroljuk, hogy mit lehet, és mit nem kellene csinálni. A műsorvezető, ha kell, akkor beavatkozik. 

Kicsit megdöbbentő volt szembesülni vele, hogy az emberek mit gondolnak az Emberség Erejével Alapítványról. Hogy akkor így hagyni fogja, hogy céltáblát csináljanak valakiből, vagy hogy gúnyolódjanak rajta. 

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt az Emberség Erejével Alapítványról gondolják, hanem arról, hogy hol tart a vitakultúra. Meg eleve a hasonló események hiánya miatt.
Igen, csak ha máshogy fordítom: lehetne bizalma az embereknek bennünk, hogy nem fogjuk engedni ezt.

Milyen változások vannak a formátumban?
Már voltál, szóval most is megismernéd. Például a véleményvonal, ami az elejétől fogva jól működik, az megmaradt. Az események második és harmadik részébe került több újítás. Már nem előadások vannak, hanem ketten beszélgetnek röviden egy adott témáról, ami már magában hordozza a véleménykülönbség lehetőségét. A harmadik rész pedig az újdonság, amivel egy gyakori kritikára válaszolunk. Sokan kérdezték, hogy oké, ezt megbeszéltük, de mi fog változni? Mi fog történni? Nekik kínálunk lehetőséget, hogy kis csoportokban tovább gondolják az ügyet és a lehetőségeikhez, élethelyzeteikhez mérten eszközöket kínáljunk nekik. Az aktív állampolgárság eszközeit. Demonstrációt szerveznél, közérdekű adatokat kérnél ki? Vagy csak néhány levelet írnál az illetékeseknek? Segítünk. Az Emberség Erejével Alapítvány nem tud minden ügyet felvállalni, vinni a zászlót, de tudunk segíteni. Segíthetünk realisztikus célokat kitűzni és ezekhez eszközöket adni. 

Változás még az is, hogy aktívabban kommunikálunk és szervezünk. Tehát például meghívunk hivatali illetékeseket, politikusokat, de arra nagyon ügyelünk, hogy ne kapjanak előjogokat, hatalmat. Azaz nem lehetnek előadók, hanem ők is résztvevők.

Amúgy is megkapjátok azt a kritikát, hogy civil szervezet miért politizál? Erről mi a véleményed?
Az egyik oldalról az a válaszom, hogy mindenkinek politizálni kellene. Akkor tudjuk visszaszerezni a demokráciánkat, hogyha az emberek elkezdenek közéleti kérdésekkel foglalkozni, így szerintem civil szervezeteknek is kéne. Sőt, én sok helyen – akár civil szervezeteknek, akár mondjuk egyetemistáknak  – el szoktam mondani, hogy van egy hatalmas félreértés Magyarországon a civil szektorral kapcsolatban. Sokan szolgáltatóként gondolkodnak róluk, és persze nagyon fontosak ezek a szolgáltatások, csak közben, meg pont, hogy megköti a szervezeteket azáltal, hogy így működnek. Alárendelt szerepbe kerülnek az önkormányzatnál, a kormányzatnál, és akkor hogy tudja képviselni mondjuk egy szakmapolitikai vitában esetleg az ellenvéleményét a forrásokat osztóval szemben?

Ráadásul ti ennél még tovább is mentetek, hiszen hatalmi szereplőktől függetlenként vállaltok fel ügyeket, konfrontációt? 
Abszolút, hiszen állampolgári nevelést csinálunk, ami kicsit fura szó, mert hogy a gyerekekre szokták ezt ugye mondani, neveljük őket. De nevezzük az állampolgári tudatosság növelésének, mert még az érzékenyítés jutott eszembe, de azt mégse mondjuk. Szóval, nyilván ez is egy olyan kijelölt cél a kezdetektől fogva az Emberség Erejével Alapítványnál. Ami közelebb visz bennünket, de azért van egy nagyon erős határ. És azt is el szoktam mondani a másik oldalon, hogy nagyon nem örülök az elmúlt évek trendjének, hogy a civilek átmennek a politikába. Ez részben agyelszívás is, mert ezek az emberek nem tudom, hogy vissza tudnak-e jönni valaha a civil szektorba? Valamennyi időnek biztos, hogy el kell telnie azok után, hogy valaki politikus volt, hogy újra hitelesen nézzenek rá az emberek. 

Ami közélettel, a közösségekkel való foglalkozás esetében egy civil és politikus közötti különbséget jelenti, hogy a civil nem akarja megszerezni a hatalmat. 

Nyilván ezek is benne vannak, de a Fidesz kommunikációja máshonnan indul. Durvább, mert a pártpolitikát mossák össze a közügyek képviseletével. Ezt a jelenlegi helyzetben te ezt, hogy éled meg? Említetted az önkormányzatot, hogy hívjátok őket, a Közvéleményekre. Merre tud ez kifutni?
Hát nézzük meg! Tehát, azt mondjuk Pécsen, hogy egy ilyen volumenű részvételi költségvetés elindult, az szerintem egy szuper dolog. Ez országos viszonylatban is még úttörőnek mondható, mert nem az elsők között van, de azért még mindig nagyon kevés helyen van részvételi költségvetés. És van, ahol csak 10-15 millió forintos kerettel. Pécsen most 100 millió forintról dönthetünk, tehetünk javaslatokat. És ez tök jó, de biztos fogunk tenni javaslatokat, hogy mitől lehetne ez még jobb és van kritikánk. Ezt pedig a mai polarizált világban nehezen kezelik, mert itt mindenki vérszerződésekre gyúr, és nem szeretik a belső kritikát. Pedig a kritika megfogalmazása miatt még nem leszel ellenség. Ez arra van, hogy fejlődjünk és ez a természetes. A Közvélemény már három éves lesz, de még mindig keressük a formátumot.

Az alapítvány 18 éves lett, amihez gratulálok. Össze lehet hasonlítani mondjuk az első és az utolsó három éveteket?
Van egy csomó hasonlóság, és pont a középidőszak volt a legnehezebb. Az Emberség Erejével Alapítványt egy pécsi orvosházaspár alapította meg, akiknek a gyerekével legjobb barátok vagyunk. Így jött össze egy baráti társaság, mi kezdtük klasszikus közösségi civil szervezetként működni. A többieket elvitte az élet, máshol találták meg a hivatásukat, igazából én maradtam az egyetlen, aki itt van az eléjétől. Nagyon sokáig Tasnádi Zsófival (Élmény Tár) csináltuk, nyilván egy csomó önkéntessel, baráttal, meg segítővel. Aztán jött a Nyílt Társadalom Alapítványokkal való együttműködésnek köszönhetően egy ugrás, amikor fizetett munkaerők jelent meg, de valahogy mégis visszatért, hogy közösségi módon működünk. Közben sok szempontból intézményesültünk, de közben nem csak együtt dolgozunk, hanem egy csomó munkán kívüli dolgot is csinálunk együtt. Magunk körül is közösséget építünk. És nem akarom túlrajzolni, meg hőspózt felvenni, de nem könnyű civil szervezetnek lenni Magyarországon. Egyáltalán nem véletlen, hogy a NER-nek az egyik első területe, amit szabályozott, az a civil szervezetek területe volt. És bár a szektorra valóban ráfért volna egy jó szabályozás, de a 2011-es a civil törvény az egyik első jele volt, hogy mi várható. Most már ki tudja, hányadik támadáson vagyunk túl, ami aztán ugye elbukik valahol az Unió valamelyik szintjén, de minket külön is megrángattak. Helyben is, országosan is. Mi voltunk az a szervezet, amelyiket meg lehetett mutatni aztán az EU-ba, hogy a külföldi ügynökös törvény miatt – amit azóta elkaszáltak – forrásoktól esett el. 

Aztán, van egy olyan része is ennek, hogy ez a figyelem azt is hozza, hogy mi könnyebben elérünk a támogatóinkhoz is. Irtó nagy szerencsénk van, hogy nagyon sok ember kiállt ezekben a nehéz helyzetekben mellettünk. Van egy jó összefogás a magyar civil szférában. Országosan is és nekünk most már évek óta van egy Aspektus Csoport néven működő vidéki koalíciónk: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs. Mindez nagyon sok erőt ad, és jól tudunk együtt dolgozni. 

Szóval nekünk azért valahol az az alapélményünk, hogy amikor még az előző önkormányzat azt mondta, hogy az emberek ne támogassák Pécsen az Emberség Erejével Alapítványt, akkor nyílt levél születik a városban, meg utcára mennek az emberek. És nem is csak miattunk, hanem, mert azt gondolták sokan, hogy nem akarnak egy olyan városba élni, ahol ezt meg lehet csinálni. 

Persze, amikor azt mondom, hogy nehéz civil szervezetként, akkor megint csak egész más, egy olyan falusi vagy kisvárosi civil szervezetet vinni, amelyik küzd a forrásokért, és meg kell hoznia azt a döntést, hogy mondjuk a teljesen átpolitizált Nemzeti Együttműködési Alaphoz fordulnak, és a polgármesteren vagy az országgyűlési képviselőn keresztül kap forrást. Miközben nagyon fontos munkát végeznek a helyi közösségért. Amikor azt mondjuk, hogy az emberek vagy a civilek ne politizáljanak, akkor az egyik igényük az, hogy szűkítsék azokat a köröket, amelyek egyáltalán hajlandóak foglalkozni közélettel. És minél szűkebb ez a kör, annál könnyebb leuralni. De, ha a civilek élete nehezedik, akkor kiveszik az egyik kovászt a közösségekből. Egy ilyen széttöredezett társadalomban pedig a hatalom egyszerűbben meg tud csinálni bármit.