A nézők jelenlétében érzem otthon magam – Gombó Viola Lottival, a Pécsi Nemzeti Színház új tagjával beszélgettünk

Gombó Viola Lotti az idei évadban csatlakozott a Pécsi Nemzeti Színház társulatához. Korábban a Becsúszó szerelem című nagyjátékfilmben nyújtott alakítása mellett játszott már az Orlai Produkciós Irodában, a Katona József Színházban, a Centrál Színházban és a Trafóban is. A színésznő mesélt a színházi és a filmes szerep közti különbségekről, a mostani évadban alakított szerepeiről, valamint az Ördögkatlan Fesztivállal kapcsolatos emlékeiről is.

Hogyan lett színésznő?
Középiskolában fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy színésznő legyek. Diákszínjátszókba jártam Székesfehérváron, ahonnan származom. Eredetileg versenytáncos akartam lenni, de úgy alakult, hogy azt nem volt lehetőségem professzionálisan csinálni, másképp pedig nem tudtam elképzelni. Először a Színművészetire jelentkeztem, ahol a harmadik rostán nem jutottam tovább, így egy évig a Kaposvári Egyetem színész szakára jártam. Utána mentem át a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályába jártam. Az egyetem harmadik évétől az Orlai Produkciós Irodába mentem gyakorlatra, emellett pedig a Katona József Színházban és a Centrál Színházban is dolgoztam, valamint főszerepet játszottam a Becsúszó szerelem című nagyjátékfilmben. Tavaly két független előadásban szerepeltem a Trafóban, és Dunaújvárosban is csináltam egy darabot. Most pedig ide jöttem Pécsre, a Nemzetibe.

Miben más színházban és filmben játszani?
A forgatás nekem nagy szerelem. Színpadon is szeretek lenni, de kamera előtt érzem magam a legszabadabbnak, a legmagabiztosabbnak. Talán azért is, mert filmben többször volt precedens arra, hogy velem egykorúakkal dolgozhattam és azt éreztem, hogy ezek az energiák frissen tartanak. Színházban pedig azáltal, hogy sokszor idősebbekkel dolgoztam, nagyon sokat tanultam, fejlődtem, tapasztalatot szereztem, tanácsokat kaptam. Emellett pedig nagyon szeretem látni azt a folyamatot, ahogy a színpadon összeáll egy produkció. Ez a filmhez képest más, mert ott színészként sokszor nem látunk bele annyira a többi alkotó munkájába, de a színházban az egészet végig lehet követni, és ezt nagyon szeretem.

Van egy erős hivatástudatom a színházzal kapcsolatban, főleg így, hogy társulati tag lettem itt, Pécsen.

Szerintem a színháznak fontos feladata, hogy egy városnak vagy egy adott társadalmi közegnek tükröt tartson a jelenlegi helyzetére, érzelmi és gondolati világára. Szerintem minden műfajban fontos, hogy a néző magára ismerhessen, hogy a saját helyzetére tudja alkalmazni a látottakat vagy gondolatébresztő legyen számára az az esemény, amit a színpadon lát.

Melyik műfaj áll Önhöz a legközelebb? Miben próbálná még ki magát?
Színházban nagyon szeretem a klasszikus drámákat, az áll a legközelebb a szívemhez, de nagyon szeretem a komikus darabokat is. A zenés műfajt is imádom, csak abban nincs olyan nagy gyakorlatom, abból kevesebbet csináltam eddig. Gyerekdarabban nagyon szívesen játszanék, azt még nem próbáltam és nagyon érdekel, hogy miben más a közönségnek az energiája és az összetétele. Filmben pedig nagyon szívesen alakítanék vadabb, akár tetovált, piercinges, erősen sminkelt karaktert. Az eddigi főszerepeimben leginkább a férfiakhoz fűződő kapcsolat által mutatták meg a karaktereimet az írók, így szívesen játszanám egy olyan nő szerepét, aki önmagában is vagány, és akinek van egy nagyon fontos motivációja, ami nem a férfiakhoz kapcsolódik.

Hogyan lett a Pécsi Nemzeti Színház tagja?
Hallottam, hogy van itt egy üresedés és felkerestem az igazgatóságot. A felvételi folyamat után úgy döntöttek, szeretnék, hogy a színház tagja legyek. Augusztus 20-a környékén költöztem Pécsre, eddig nagyon tetszik a város és a színház is gyönyörű. Elképesztő felemelő érzés csak úgy állni is ezen a színpadon, ritka az ilyen színház.

Amellett pedig, hogy sok jó program van és nagyon jók a helyek Pécsen, itt van a környéken a fesztivál is, ami felnevelt: az Ördögkatlan. Nyolc vagy tíz éve járok oda, minden évben az a nyaralásom, a barátaimmal való időtöltés. Villány, Kisharsány, Nagyharsány, Beremend környéke nagyon a szívembe lettek írva.

Mindig ott van az egész szakma nyáron és csuda jó! Életem első fesztivál élménye, amikor átsétáltunk Kisharsányból Nagyharsányba éjszaka a földúton, és megnéztük a napfelkeltét. Ez a fesztivál nagyon fontos része az életemnek.

Milyen szerepekben játszik a Pécsi Nemzeti Színház új évadában?
Az Anconai szerelmesek 2-ben – amit Vidákovics Szláven rendez –, Francescát fogom játszani, aki egy szerelmes típusú lány. Ebben a romantikus, zenés darabban csodálatos olasz slágereket fogunk énekelni. Szerintem nagyon fogja élvezni a közönség is, a dalok is ismerősek lesznek majd számukra. Ezután a Hőstenorban fogok játszani, amit Lipics Zsolt rendez. Ez egy helyzetkomikumon alapuló bohózat lesz, de a szereposztásról még nem mondhatok többet. Utána pedig Bozsik Yvette rendezésében játszok majd a Koldusoperában, amit szintén nagyon várok, mert azt tudom, hogy az ő formanyelve izgalmas, mozgással teli, újfajta világ, amiben én még nem annyira próbáltam ki magam. Emellett a Koldusopera az egyik kedvenc Brecht darabom, amiben csodás Kurt Weill dalok vannak.

Nagyon várom és örülök, hogy játszhatok egy Koldusoperában, mert lehet, hogy ez nem történt volna meg Budapesten, de itt rögtön, ezért is nagyon örülök, hogy ide szerződtem.

Három különböző műfajban próbálhatom ki magam, szuper szerepekben, izgalmas rendezőkkel, új kollégákkal. Nagyon inspirál minden egyes nap, amikor itt vagyok bent és valami újat tanulhatok. Szeretek hinni abban, hogy nem véletlen az, amit csinálok egy adott darabban, egy bizonyos rendezővel. Fontosnak tartok minden egyes találkozást, minden szerepet, akár csak tanulás szempontjából. A pécsi időszakom alatt szeretnék maximalista módon, mégis könnyedséggel és élvezettel, a játék szeretetével jelen lenni a színpadon.

Hol tart most a próbafolyamat?
Most van az első szakasza. Az Anconai szerelmesek 2-re napi hét-nyolc órát próbálunk, már a zenei részt is gyakoroltuk, most rakjuk fel a színpadra az előadást. A legizgalmasabb időszak az lesz majd, amikor jönnek a nézők is, amit nagyon várok már, mert az ő jelenlétükben érzem igazán otthon magam.

Szerző: Kapás Réka