#szerk.

Köszönöm, hogy visszajelzéseiddel támogatod az indulást! Ahogy írtam – annak, aki kérdezte – még semmi sem végleges, minden alakul.

Amit ezekkel a teszthírlevekkel ki szeretnék deríteni: mik azok a témák és formátumok, amik egy ilyen hírlevélben működhetnek?

Másrészt, hogy mi az a tartalommennyiség, amit hétről hétre be tudok illeszteni az egyéb munkáim mellé – és amit el is olvastok?

Harmadrészt, arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted – és szerintem – melyek azok a részek, összeállítások, vagy esetleg a hírlevél összessége az, amit értékelnek annyira az olvasók, hogy akár fizetnének is érte?

Ha ezekről bármikor bármilyen véleményed van, akkor írd meg! Megköszönöm.

#pont

A Mecseki Itóka is bekerült a pécsi értéktárba. Igazi antihírnek tűnik ez, és rögtön két dolgot meg is kell magyarázni.

Az egyik egyszerűbb, hiszen a Mecseki Itóka egy kézzel fogható, szájjal iható valami, ami szerintem nem is finom, de égetett szeszben nem is vagyok olyan járatos. Manapság a Zwack Unicum Nyrt. terméke.

Nem volt ez mindig így, eredetileg Pécsen gyártották, Geiger Kálmán helyi gyógyszerész kísérletezte ki a likőrt. Voltak időszakok, amikor – ötletes reklámkampányoknak köszönhetően – népszerű volt. A gyárat államosították, ekkor került a gyártás Budapestre, majd az egészet privatizálták, és a recept, a termék a Zwacknál maradt. A 2000-es évek közepén megszüntették és csak 2015-ben hozták vissza a gyártásba. Ma már túl sok köze nincs a városhoz, a címkén és a néven túl, és állítólag országszerte lehet kapni. Mondhatnánk azt is, hogy ismét erősíti a Pécs-márkát, de erről bizonyítékot nem láttam. Ugyanakkor tény, hogy pont ezért született meg a termék: a helyi idegenforgalmi iroda felhívására.

A második részt már kicsit nehezebb elmagyarázni, vagyis azt, hogy mi az a pécsi értéktár? Ha a jelenség mögé akarunk látni, akkor megint vissza kell kanyarodni az időben, de legalább most nem 90, csupán 9 évet. Ekkor született meg a hungarikumokról szóló törvény. Na, de ezt megint magyarázni kell. Szóval, nem csak időben kell ugrani, hanem témában is.

Ha a Nemzeti Együttműködési Rendszer sikerességéről van szó, akkor a maffia-szerű hálózatok és folyamatok mellett a Fidesz közösségépítő kezdeményezéseit sem szabad elvitatni. Erről, vagyis közösségi élményeken keresztül megszólított, aktivizált választókról szóltak a polgári körök is. És ezzel alapvető szükségletre építettek, merthogy az emberek többségének – akár elismerik, akár nem – szükségük van valamiféle közösségekre, amik az identitás részét képezik. Amivel önmagában semmi baj nincs, ezt csinálja a civil szervezetek jelentős része: dalárdásoktól a motorosokon át a gamerekig. Van ennek tanulsága, és aki a politikában ezt a bázisdemokráciás építkezést kihagyja, elhanyagolja az általában elbukik.

Ezeknek a közösségi élményeknek egy újfajta megközelítése, új szintre emelése lett volna a Hungarikumpiramis. A név már eleve hungarikum, de lényegében arról szól, hogy keressük meg azokat az értékeket, amik helyi, régiós, nemzeti szinten is büszkeséggel töltenek el minket Magyarokat. Ezek egymásra épülve adják a Nemzeti Értékpiramist. Kulturális, természeti, épített örökségünk, gasztronómiai értékeink kerülnek fel először egy helyi listára, aztán szintet lépnek és haladnak felfelé a hungarikummá válás piramisán. A csúcsig.

Na, de ez az egész önmagában még mindig nem volna hülyeség. Jó, ha tudjuk, mik az értékeink, és mire lehetünk büszkék. Mennyivel szebb összetartó erő ez, mint a mondvacsinált ellenség gyűlölete, ugye?

Akkor hol a hiba? Mitől lett ez az egész mégis olyan magyarosch? Hiszen valami ilyesmit csinál az UNESCO is, amikor világörökségi címet ítél meg. Sőt, ilyesmiről szól a földrajzi eredetvédelem is. Előbbit szakbizottságok elemzik ki, komoly garanciákat kell vállalni a pályázóknak, a procedúra évekig tart. És meg is lehet vonni a címet. A földrajzi eredetvédelem pedig nem más, mint minőségbiztosítással egybekötött jogvédelem, amit szintén alaposan alá kell támasztani. És önszabályozásra is szükség van. De mindez megéri, mert ha a kritériumok teljesülnek, akkor komoly hozzáadott értéke van egy világörökségi és eredetvédelmi megjelölésnek is.

A legnagyobb baj a hungarikumokkal és a helyi értéktárakkal, hogy pont ezt a kétfajta megközelítést próbálja alkalmazni, de egyik sem sikerül. És így, a különböző értékek halmaza nem egy csodacsapatot alkot, hanem egy szörnyet. Hozzáadott érték nélkül. Sőt.

Érdemes megnézni, hogy mik és hogyan kerültek be eddig a helyi értéktárba vagy lettek hungarikumok. Illetve, hogy ezek a katalógusok egyáltalán mit takarnak.

A pécsi értéktár két helyen is megtalálható. Egyrészt az önkormányzat hivatali oldalán, ami eleve teljesen ízléstelen, korszerűtlen, de legalább kusza. Másrészt van egy valamivel csicsásabb felület is, de a lista ugyanolyan otromba. Egyik sem kelti azt a benyomást, hogy megbecsülnénk az értékeinket. Ami ennél is elkeserítőbb és a „gyűjtemény" létét kérdőjelezi meg, hogy eddig mi és milyen indoklással került be. És itt megint hangsúlyozni kell, hogy nem a konkrét értékek jelentőségét vonom kétségbe, hanem egy ilyen lista összeállításának kritériumait. Mert nem úgy tűnik, hogy itt bármiféle kritérium felmerülne. Elég ötletszerűen jelölni valamit. Nincs is tétje az egésznek, ezzel pedig pont azok az értékek értéktelenednek el, amik amúgy valóban jelentéssel bírnak a helyi közösségek számára. Nincsen semmi elvárás, követelményrendszer, ami alapján azt lehetne mondani, hogy ez ezért méltó, mert. Ez pedig nem méltó, mert... Így pedig az egész csak egy plecsniosztás. Olyan plecsnié, ami még annak a versenyzőnek is jár, aki célba se ért.

És, ha azt hinnénk, hogy ez magasabb szinten máshogy van, akkor ezt a viszonylag friss origos cikket ajánlom, ami már az alig pár éves teqballt is kiemelkedő nemzeti értékként emlegeti. Illetve javasolt még egy kis céltalan barangolás a hungarikumok (79 db) és nemzeti értékek (678 db!) internetes otthonában.

Mindenestre, ezért kár volt 2019-ben a fideszes képviselőknek azzal körbeturnézni a baráti sajtót, hogy lám a „pécsiség jegyében" a ballibsik megszüntetik az értéktárbizottságot. Eleve, rögtön lehetett tudni, hogy a helyi értéktárral kapcsolatos feladatokat az új városvezetés sem fogja megszüntetni, csak a kulturális bizottság viszi tovább. Amíg értéktározás címen ez a fingreszelés zajlik, addig nemhogy külön bizottságot, de eleve ezt az egészet tényleg kár folytatni.

Viszont, úgy tűnik, hogy (rajtam kívül) mindenki a helyén kezeli a helyi értéktárat. Arról, hogy egy pécsi vendéglátós javaslatára a Mecseki Itókával bővült a gyűjtemény egy sajtóanyag sem jelent meg. Így talán az sem csoda, hogy a Zwacknál is jól titkolják a fejleményt, de tippem szerint nem is tudnak róla.

Az elmélyedni vágyóknak:

+ Maga Lezsák „ex-MDF" Sándor mutatja be az Átlátszónak a Hungarikum Ligetet. »» Itt.

+ Maga Arató „Hungarikum" András, alias Hide The Pain Harold konferálja fel a Mecseki Itóka reklámdalát. »» Itt.

#mínusz

– ELTÖRÖLNI Egy ideig még nem kell attól tartani, hogy Pécs bányászmúltja feledésbe merül, de az emlékek ápolása, feldolgozása láthatóan nem a város erőssége. Bár van bányászati múzeum, meg bányakapitányság, meg utcanevek, táblák és szobrok – az épített örökség egyre inkább elvész. Pedig lehetne ezt jól csinálni – lásd a német társ-EKF 2010-ben. Van, amiért persze nem feltétlenül kár: a Veolia július végén elkezdte a hőerőműhoz vezető régi szenes szállítórendszer elbontását. Ezzel a fosszilis energiatermelés utolsó bástyája is a múlté, a hétvégén le is emelték a Mohácsi út feletti szénszállító hidat.  

– FOCSI Ha valakit, hát engem biztosan nem lehet fociőrülettel vádolni. Amiért mégis megírtam, hogy Pécs városa, illetve a Pécsi Sport Nzrt. új többségi tulajdonost talált a PMFC-nek, az a közpénzek vándorlása. Meg hát mégiscsak úgy tűnik, hogy ahhoz a Fidesz-közeli cégcsoporthoz kerül a csapat, amelynek a vezetése eddig inkább tagadta a vásárlási szándékot. Az új tulajdonosi konstrukcióba a város közvetlenül is beszáll, viszont a csapat működési költségeiből kiszáll PSN. A nagyobbik (80%) vásárló pedig a Hungast-csoport tagja, akik az elmúlt évtizedben megszokhatták, hogy úgy lejt nekik a pálya, hogy az szinte csak nekik jó. Amennyiben közétkeztetésről van szó.  

– ADÁS Úgy tűnik, hogy a rádiós frekvenciákról döntő médiatanács ismét egy bizonyos körnek kedvezhet Pécsen. Ugyanis hálózatba kapcsolódási engedélyt kért a Pécs FM és a Best FM. Az eset igazából nem meglepetés a P1 Rádió Kft. már április végén lefoglalta a bestfmpecs.hu címet, azaz elég bizakodóak a médiatanács döntését illetően. Szerintem sem kell aggódniuk, eddig is nagyon furcsa, a médiatörvénynek eléggé ellentmondó összefonódások sem jelentettek problémát, amikor a P1-csoportról és elődjeiről volt szó. Így tartozhatott egy érdekeltségi körhöz több rádióadó is ugyanabban a városban. Sőt, jelenleg is egymást hivatkozzák meg, ugyanaz a címük és személyi összefonódások vannak a Rádió 1 Pécs és Pécs FM adók között. A hatóság ezekre az anomáliákra valamiért nem túl érzékeny.

#ingyenreklám

Beck's Borveranda A legjobb tulajdonsága, hogy van. Nem akarom a többi pozitívumot sem elvitatni, de jó pár éves hiányt sikerült orvosolni Palkonyán. Ugyanis hétköznapokon is nyitva tartó étterme korábban, és csak rövid ideig, a Mokos Pincészetnek volt csak a borfaluban. Pedig, ha értelmezhető turisztikai, pláne borturisztikai kínálatot szeretnénk, akkor legalább egy vállalható, akár kedden délben is nyitva tartó melegkonyhás helyre szükség van. Valahol közszolgálat ez, és a benne rejlő kihívást sem szabad lebecsülni. Majdnem első fecskeként, illetve magányosan még nehezebb a feladat. Szóval, ezért is jó, hogy Palkonyán van, aki megint megpróbálja, a vírushelyzetes bizonytalanság ellenére is.

Na, de a kínálat is teljesen rendben van. Szűk étlap, ami a helyszínen az internetes verzióhoz képest is tovább szűkült, illetve kiegészült egy street foodos lappal. Illetve volna még hétköznapi és hétvégi ajánlat is, de mi az á la carte-ra voltunk kíváncsiak.

Kedden kora este nem voltunk sokan a helyen, de nem ezért, hanem inkább a korszerű technológiáknak köszönhetően a frissnek ható ételek bőven időben érkeztek. A vaddisznóragus tésztát (2990 Ft) kóstoltam, amit – az állagok és ízek alapján – egy svábos-olaszos kombónak szántak. Egy kis utósózást ugyan kívánt, de legalább annyira rendben volt, mint a bajor sültes tál (3390 Ft) hússal, kolbásszal, rántott sajttal, amibe csak bele-belekóstoltam. A burgonya vállalható – sokan ezen buknak el – a szalonnás káposzta lehetne ízesebb: sóból is, savanyúból is mindenképpen több. A napi desszerteknél éreztem csak egy kicsit úgy, hogy nem vagyunk az árnál (900 Ft), pedig a meggyes brownie (nem ez volt a neve), és a citromkrémes pite (szintén más néven futott) is jó volt. Viszont a ház borai – Beck, de bértermelésben készülnek – teljesen jó gasztroborok: jól támogatják az ételeket, nincs hibájuk és nem drágák.

Beck's Borveranda | Palkonya, Fő út 50. | Nyitva: K–Sz: 11:00–22:00, V: 11:00-16:00