A bullying kezeléséhez rendszer, módszer és szemlélet kell az iskolákba – Kulcsár Gabriella kriminológussal beszélgettünk

Az iskolai bántalmazás hátteréről ad közérthető áttekintést Kulcsár Gabriella második könyve. A Bullying és cyberbullying – Hogyan előzzük meg és kezeljük az iskolai és online kortársbántalmazást? című kötetben nem csak történeti és szakmai alapokat, de gyakorlati tanácsokat is talál az olvasó. A könyv pécsi bemutatója a PTE-ÁJK-án csütörtökön (feb. 27.) 18 órakor lesz, ehhez kapcsolódva beszélgettünk.

A podcast itt is elérhető: Apple | Spotify | Acast | RSS | YouTube

(A beszélgetés lazán szerkesztett átirata:)

Mi késztette a könyv megírására?
Alapvetően kriminológus vagyok, és több, mint 10 évvel ezelőtt az iskolai ámokfutások volt a PhD-témám. Ami még a bullyingnál is – ha lehet ezt mondani – sötétebb. A szakirodalom szerint a bullying az egyik rizikófaktor az ámokfutások mögött. Nem egy az egyben magyarázat, de az egyik kockázati tényező, ha egy gyereket bántanak. Tudatosan távolodtam el egy kicsit az iskolai ámokfutások témájától, mert ténylegesen megviselt. 

Azért ez sem sokkal könnyebb téma, nem?
Egy kicsit, de. Az ámokfutásokkal akkor foglalkoznak, amikor már megtörtént a tragédia. A bullyingnál meg tudjuk, hogy nagyon nagy esély van a megelőzésre. Ha a megelőzés nem is sikerül, akkor a korai leállítás is működhet. Az én fő célom, egyébként a könyvvel is, hogy megelőzhetőek, elkerülhetőek legyenek a krónikus, hónapokig, évekig tartó esetek, amiknek – főleg az elszenvedő számára – nagyon súlyos következményei lehetnek. Mélyen hiszek benne, hogy ez kivédhető. De azt persze nem gondolom, hogy illúziókban kell kergetni magunkat, hogy minden jó lesz, hogyha mindent úgy csinálunk, ahogy az le van írva. 
Az is célom volt, hogy egy olyan témával foglalkozzak, ahol azt érzem, hogy aktívan tudok tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet. Hogy hozzá tudjak járulni kutatásokkal, hogy a gyerekek kevesebbet szenvedjenek. Illetve a gyakorlatban is tudok tenni, akár az iskolákkal együtt működve tegyünk mindezért közösen. Így a kutatások átkerülnének aztán a gyakorlatba, és jobbá tehetjük az iskolai életet, végső soron a gyerekek életét.

Mi a könyv konkrét célkitűzése? 
Ez a habilitációs monográfiám is, de amúgy is azt gondoltam, hogy ez egy jó összegezni azt, amit az elmúlt 10 évben ebben a témában összegyűjtöttem. Nagyon nagy tudás halmozódott fel itthon is, de még inkább nyugaton, illetve a skandináv országokban. Ennek a tudásnak egy része már itt van Magyarországon, számos nagyon elkötelezett kollégámnak köszönhetően. Ők is azon dolgoznak, hogy ez a tudás átkerüljön az iskolák életébe. De azért van még egy része, ami mondjuk talán így ebben a formában, még nem került be a köztudatba, és azt próbáltam meg összegezni. Történelmi aspektusok, kutatási keresztmetszet van a könyvben és az is, hogy mire lehet támaszkodni a jelen pillanatban, ha egy iskola tenni szeretne a bullying ellen.

Ez nyilván egy tudományos igényességű kötetet, de azért olvasmányos is. Ki a célcsoport?
Próbáltam úgy írni, hogy ne csak az asztalfióknak írjam, ne csak azért, hogy ki legyen pipálva az egyetemi habilitáció. Próbáltam csak az érdekes, izgalmas részeket benne hagyni. Amik talán érdekesek lehet azoknak is, akik nem tudományos igénnyel közelítik meg, hanem egyszerűen a hétköznapokban vagy egy krízishelyzetben lévőnek is.

Krízishelyzet kapcsán szerintem jó lenne azt is tisztázni, hogy mit is értünk bullying alatt? Nem csak az érdekel, hogy miért angol kifejezés van a címben, de az is, hogy mi a meghatározása? 
Az angol szóhasználat az egyértelműség miatt van. A teljes szakirodalom így nevezi, ráadásul hazánkban például a zaklatás szóhoz más jelentéstartalom is társul. Sajnos a többi magyar fordítás sem túl szerencsés, talán még a kortárs bántalmazás, ami jó lehet. Mindettől függetlenül én is szoktam ezeket felváltva használni. 
Ami a lényeg viszont, hogy erőfölényhelyzetből történik, vagyis az egyik fél, ami lehet akár több gyereke is, hatalmi pozícióból követi el, az elszenvedő félnek pedig esélye sincs kivédeni. Az erőfölény nem csak a tényleges erőről szól, hiszen abból is fakadhat, ha az elszenvedő valamiért kiszolgáltatott, sérülékeny helyzetbe, érzelmi állapotba került. Lehet ez valakinek az elvesztése vagy egy válás is, de kisebb jelentőségű történések is. 
A másik fontos elem a rendszeresség. És van egy harmadik elem is, ami a szándékosság. Ez egy kicsit szürkezóna, mivel a gyerekek nem feltétlenül fogják fel a cselekedeteik következményét. Tehát a cselekmény maga szándékos, mert szenvedést akarnak okozni, de sokszor nem látják át a helyzet súlyosságát. Ezeket a helyzeteket ezért sem lehet fekete-fehéren nézni.

A legfrissebb statisztika, amit találtam és ami mégiscsak mutatja a helyzet súlyosságát még 2022-es. Mennyire van jelen az említett tudás az iskolákban?
Azt gondolom, hogy három pillér van amivel kezelni lehet a bullyingot, illetve meg tudjuk előzni, időben közbe tudunk avatkozni. A megfelelő szemlélet, azaz ha értjük, hogy mi történik. A második a jó módszertan, hogy legyen például bullying-eljárásrend és legyen jelzőrendszer. És a harmadik, az maga a rendszer. Hogy ne ad hoc dőljön el, hogy mi csináljon a tanár, a szülő. Mik lesznek a következő lépések egy jelzés után? Mik a hatáskörök? Ezekre fel kellene készülnie minden iskolának. Leginkább a rendszer hiányzik, mert hiányoznak a források és a kapacitások. A Békés Iskolák Program például tartalmaz ilyen eljárásrendet, ezeket a saját igényeikhez szabva átvehetik az intézmények.

Mi kell ahhoz, hogy ezt egy iskola átvegye?
Nem kell sok, de mégis sok kell. Idő és energia mindenképpen kell rá. Le kell ülni, át kell gondolni – lehetőleg egy külsős szakember segítségével. Ez a szakember sokféle lehet, a lényeg, hogy a témában jártas legyen. Nem kell mindent átvenni, de az iskola életének megfelelő válaszokat érdemes előre kidolgozni. Ne akkor épüljön tűzoltóállomás, amikor már ég a ház. Ami legnagyobb nehézséget okozza, az az iskolák, tanárok leterheltsége, a kapacitáshiány. Hiszen minden jóérzésű tanárban ott az igény, hogy segítsenek, beleálljanak és tegyenek, mert nem akarják a gyerekeket szenvedni látni. Szóval, minderre „csak” idő, energia és pénz kellene. 
Ráadásul a gyerekeket is be kell vonni mindebbe, ami azért is jó, mert megtanulják a a saját mindennapi kis konfliktusaikat is jobban kezelni. És, akkor még a szemléletformálásról nem is beszéltünk, ami szintén nagyon fontos lenne. Mert például egy büntető hozzáállás semmiképpen sem megoldás egy bullying-helyzetre, inkább csak olaj a tűzre.

Ha a könyvnek egyetlen erényét kellene kiemelni, akkor mi lenne az?
Néhány volt hallgatóm megosztotta a saját történetét a könyvhöz. Nem csak elszenvedőként, de volt, aki egykori bully-ként mesélt őszintén. Ezek nagyon fontos és nehéz gesztusok, amik segítenek megérteni a jelenséget. Mi a tipikus helyzet? Illetve kollégák beszámoltak a sikereikről is. Ezek megmutatják, hogy mik a jó megközelítések, eszközök és módszerek a bullying kezelésére. Egész más a valóságot a maga bonyolultságában megismerni.

Milyen egy jó példa?
A kutatások nem ezt javasolják, de van, amikor nagyon intuitív módon is tud működni a folyamat. Ha nagyon elkötelezett a tanár és nagyon jó a kapcsolat, a tanár és a diákok között. Erre van egy példa a könyven, ahol az egyik volt tanítványom leírta, hogy ők diákként gimiben jeleztek. Szemlélőként akkor avatkoztak be, amikor más fiúk már fizikailag bántalmazták egy osztálytársukat. Bevonták az osztályfőnököt és együtt leszerveztek egy alkalmat, ahol az egész osztály közösségként állt ki a bántalmazás ellen. A bántalmazók azt érezhették, hogy itt egy határt húzott a közösség és innen nincs tovább. Mindehhez kellett az aktivitás, az érzékenység és a jó tanár–diák kapcsolat. Ez pedig nem minden közösségben adott és adott esetben aktiválni kell.

Merre megy tovább a kutatás?
A trauma az ártalmas gyerekkori élmények, ami szorosan kapcsolódó téma. Illetve érdekelnek a jótékony gyerekkori élmények, amik a felnőttkor mentális egészséget táplálják. Továbbra is kriminológus vagyok, de lehet, hogy elkalandozom a pozitív tényezők felé. A kettő valójában elválaszthatatlan.

• Krízisben, bajban lévő gyermekért érzett aggodalom esetén: Segélyvonal az Eltűnt és Bántalmazott Gyermekekért (Kék Vonal) 116 000 (éjjel-nappal, ingyenesen hívható bármely hálózatból, anonim) e-mail-cím: 116000@kek-vonal.hu
• Bűncselekmény gyanúja esetén bejelentést kell tenni az általános segélyhívón keresztül a rendőrség felé: 112 vagy anonim módon a telefontanú szolgáltatásán keresztül: 06-80-555-111.
• HELP applikáció: Elsősorban gyerekeknek szóló, az UNICEF által fejlesztett applikáció tájékozódásra, segítségkérésre bántalmazás témában. https://unicef.hu/ezt-tesszuk-itthon/segitunk/helpapp