Ágoston Zoltán: Ez a Jelenkor folyóirat eddigi legsúlyosabb pénzügyi válsága
Tízmillió forintot szeretne összegyűjteni fennmaradásáért a Jelenkor folyóirat, hogy biztosítani tudják jövő tavaszig a lap működését. Az adománygyűjtésben a magyar irodalmi élet olyan meghatározó szereplői vesznek részt, mint Szabó T. Anna, Nádas Péter és Lackfi János. A Jelenkor jelenlegi helyzetéről és a kampányról a lap főszerkesztőjével, Ágoston Zoltánnal beszélgettünk.
Mi a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat története? Mit képvisel tevékenységével?
A Jelenkor 1958 októberében indult. Ennek előzménye, hogy Pécs kellően autonóm és erős intellektuális élettel bíró város volt már az 1930-as évektől ahhoz, hogy egy folyóirat létrehozása belső szükségszerűséggé váljon. Előbb a Janus Pannonius kultuszát zászlajára tűző társaság alakult meg 1931-ben, majd ez vezetett 1941-ben a Várkonyi Nándor által szerkesztett Sorsunk című folyóirat megalakulásához, amelynek két fiatal szerkesztője Weöres Sándor és Csorba Győző volt. A Sorsunk a kommunista hatalomátvételig, 1948-ig működött, ezt követően jelent meg közvetlen elődünk, a Dunántúl című lap, amit 1956 végén szüntettek meg az elbukott forradalommal szolidáris gesztusa miatt. Még ebben az évtizedben, a legnagyobb elnyomás idején is volt annyi irodalmár és kultúrember Pécsen, akik ezt a lapot fent tudták tartani. Valamivel később az ún. „kádári konszolidáció” jegyében indultak folyóiratok, így jött létre 1957-ben az Élet és Irodalom, majd a Jelenkor is. A hatvanas évek elején, Tüskés Tibor irányításával a lap komoly figyelmet keltett országosan, ennek, illetve Tüskés hatalmi szóval való eltávolításának is egyik legfontosabb oka Mészöly Miklós autonóm írásművészete volt. Az 1980-as évek elejére, amikor már hosszabb ideje Szederkényi Ervin a főszerkesztő, illetve Csordás Gábor és Parti Nagy Lajos a két fiatal szerkesztő, a Jelenkor az egyik legfontosabb színtere lett az akkori modern irodalomnak, az úgynevezett új prózának, melyet Nádas és Esterházy neve fémjelez. A rendszerváltás időszakában olyan meghatározó kortárs szerzők gyülekeztek a folyóiratnál, mint Kukorelly Endre, Garaczi László, Darvasi László vagy Tóth Krisztina. Ebben az időszakban nőtt ki a folyóiratból a Jelenkor Könyvkiadó, amit Csordás Gábor hozott létre. A lap meghatározó alakja és 1995-ig főmunkatársa volt Csorba Győző, aki egész életét Pécsen élte le, és aki az első olyan költő volt Magyarországon, aki „vidékiként” Kossuth-díjat kapott. Halála után Bertók László, majd Parti Nagy Lajos lett a lap főmunkatársa. Habár a Jelenkort a mai napig Pécsen szerkesztjük, az irodalmi közvélemény úgy tekint rá, mint az ország egyik vagy leginkább meghatározó irodalmi folyóiratára, amely a kortárs művészetek mellett saját hagyományait, az európai magyarságot is fontosnak tartja.
Huszonöt éve főszerkesztője a Jelenkornak. Mit tapasztal, mennyire kihívásokkal teli fenntartani egy folyóiratot az utóbbi évtizedekben?
A nehézségek hullámzóan voltak jelen az elmúlt évtizedekben: voltak jobb és voltak nehezebb évek is. Ezek általában politikai, kormányzati vagy helyi változásokhoz kötődtek. Az elmúlt három évben a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) 17,2 millió forintot kaptunk mindegyik évben, de – mivel ez az összeg egyik laptársunknak sem elegendő a működéshez – a kiegészítő állami pénzosztásnál valamiért erős hátránnyal indulunk, és a legalján vagyunk ezeknek a támogatásoknak ahhoz képest, hogy az irodalmi szakmai szempontok ezt nem indokolják.
Idén, egy kiegészítő támogatás elvonását követően, miután a teljes ellehetetlenülés megelőzésére adománygyűjtő akcióba kezdtünk, pótlólagos támogatást jelentett be az NKA a folyóiratoknak, ám a legkisebb összeget elnyerők között vagyunk a 6,8 millió forinttal.
Rendelkezünk önkormányzati támogatással is, de ennek is hullámzó a mértéke. Az utóbbi években valamivel magasabb ez az összeg (nominál értékben nagyjából visszatértünk oda, ahol két évtizede volt), de sajnos a költségek ennél sokkal meredekebben emelkedtek. A szerzői honoráriumok nagyon szerények, többé-kevésbé inkább jelképes összegnek tekinthetőek. Hetek vagy akár hónapok munkájáért néhány tízezer forintot kapnak sokszor a szerzők, mert nem tudunk többet adni.
Az állami finanszírozás mennyire játszik meghatározó szerepet a folyóirat működtetésében?
Abszolút meghatározó a szerepe. Az állami támogatás fontossága nem kikerülhető, mert egy értékalapú folyóirat nem működtethető jelenleg piaci alapon. A kommunista évtizedek alatt a kelet-európai országokban általánossá vált az a gyakorlat, hogy az állam szinte teljes egészében fizette a kultúrát amellett, hogy politikailag is ellenőrizte. A magyar társadalomba ezáltal mentálisan beépült az a meggyőződés, hogy a minőségi kultúrát az állam tartja fent, és ugyan eltelt több évtized a rendszerváltás óta, de még mindig hatnak ezek a reflexek, nem könnyű megszabadulni tőlük. Hosszabb távú folyamat megértetni az emberekkel, hogy az állami támogatás mellett szükség van a hozzájárulásukra, és ha ők nem fizetnek, számukra értékes tartalmakért – mint a magyar nyelvű kortárs irodalom –, akkor az nem fog tudni fennmaradni, vagy beszűkülnek a lehetőségei és szegényessé fog válni.
A Jelenkor fennmaradásáért kampányt indítottak, amelyben követként vesz részt többek között Nyáry Krisztián, Szabó T. Anna és Grecsó Krisztián is. Mit lehet tudni az adománygyűjtésről?
Nem újkeletű a gondolat, hogy gyűjtést indítsunk. Már évekkel ezelőtt is többször felmerült, amikor az adott éven belül nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. Habár a hasonló szituációk eddig mindig megoldódtak, azonban idén nem év végére, hanem az év közepére fogyott el a pénzünk, és már jelentős adósságaink halmozódtak fel a nyomda, valamint a szerzők irányába is. Mivel úgy láttam, hogy reménytelen a helyzetünk, és NKA-s pályázat sem volt kiírva, így elkezdtem tájékozódni arról, hogy mit lehetne csinálni. Jó pár héttel ezelőtt elkezdtük felkeresni a szerzőinket, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Azon követeink mellett, akik közvetlenül szólítják meg és késztetik adományozásra a saját olvasóikat, lesznek a kampányról videók is: Parti Nagy Lajostól, Radnóti Sándortól, Köles Ferenctől, Krasznahorkai Lászlótól és Nádas Pétertől is. Követeink még többek között: Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Visky András, Kiss Tibor Noé, Szemelyácz János és Bősze Ádám is. A kampányidőszak valószínűleg január elején zárul le, Bősze Ádám zenetörténeti vonatozásával. Ha összegyűlik a kitűzött 8-10 millió forint – amennyire szükségünk lenne, hogy eljussunk tavaszig – és nyerünk az NKA következő hároméves pályázati kiírásán, akkor majd elmondhatjuk magunkról, hogy túléltük az eddigi legsúlyosabb pénzügyi válságunkat.
Szerző: Kapás Réka
